mikor a gyermek gyermek volt

karját lóbálva ment.

patak helyett bőgő

nagy folyót akart,

s e tócsa helyett a tengert.

 

mikor a gyermek gyermek volt

nem tudta, hogy ő gyermek.

mindennek lelke volt még,

s egy volt minden lélek.

 

mikor a gyermek gyermek volt

semmiről nem volt véleménye.

nem volt megrögzött szokása,

elszaladgált a helyéről,

törökülésben ült,

forgója volt a feje búbján,

és nem grimaszolt ha fényképezték.

 

mikor a gyermek gyermek volt,

ilyeneket kérdezett folyton:

miért vagyok én én s miért nem te?

miért vagyok én itt, és miért nem ott?

hogy kezdődött az idő, s hol ér véget a tér?

életünk ezen a földön nem csupán egy álom?

mindaz, amit látok hallok és szagolok-nem

csak egy világ előtti világ csalóka képe?

tényleg létezik a gonosz, és emberek,

akikben benn lakik a gonosz?

hogyan lehet az, hogy én, aki én vagyok,

mielőtt lettem nem voltam

és hogy egyszer én, aki én vagyok

nem leszek már az aki vagyok.

 

mikor a gyermek gyermek volt,

alig ment le a torkán a spenót, a borsó,

a tejberizs, most megeszi mindegyiket,

és nem csak akkor, ha muszáj.

 

mikor a gyermek gyermek volt,

egyszer idegen ágyban ébredt,

most meg újra és újra.

sok ember tűnt neki szépnek,

most meg csak szerencsés esetben.

látta maga előtt, milyen a paradicsom,

most meg csak sejteni képes.

nem tudta elképzelni a semmit,

most meg undorodik tőle.

 

mikor a gyermek gyermek volt,

magával ragadta a játék,

most mikor annyi dolga van mint akkor,

most belefeledkezni csak a munkába tud.

 

mikor a gyermek gyermek volt,

elég volt neki, ha almát és kenyeret evett,

mint ahogy ma is még.

 

mikor a gyermek gyermek volt,

a bogyók bogyóként hulltak a kezébe,

mint ahogy ma is még.

a friss diótól érdes lett a nyelve,

mint ahogy ma is még.

minden hegycsúcson még nagyobb

hegycsúcsra vágyott,

s minden városban egy még nagyobb

város után.

jó érzés volt, mikor a fa csúcsán

cseresznyéért nyúlt,

mint ahogy ma is még.

megijedt minden idegentől,

mint ahogy ma is még.

úgy várta az első havat,

mint ahogy ma is még.

 

mikor a gyermek gyermek volt,

egy botot lándzsaként a falnak dobott,

s az ott rezeg ma is még.